~ Folyosók ~

Folyosók

*Léptek hangzanak fel a folyosón, az én lépteim. Senki sem jár erre, hiszen mindenki órán van... vagy csak ezt én gondolom így, lényegtelen. Én ellógtam most a matekomat mert egy fikarcnyi kedvem sem volt ahhoz, hogy bent poshadjak. Hát mondjuk kimenni sem tudok kimenni, mert zuhog az eső. Ezért letelepszem az egyik ablakba és előveszem a rajztáblámat, egy lapot és pár különböző grafit ceruzát. Mikor rendesen elrendezkedtem neki is állok rajzolni, jelenleg most a kinti tájat, bár azon nincs igen mit rajzolni, de hát istenem... ez az egyetlen a közelben, amit le lehet rajzolni valamennyire. A ceruzát úgy használom mintha az lenne a lételemem, bár ezt máskor az ecsettel is eljátszom. Teljesen belefeledkezek a rajzolásba és ilyenkor nagyon nehezen eszmélek fel, ilyenkor nem veszem észre, ha bárki is közeledik.*

*Mikor belépek a folyosóra, cipőm egy kis hangzavart ver. Nem tudom hol vagyok. Eltévedtem. És még egy térkép sincs nálam, amin el tudnék igazodni. Ilyen az én szerencsém.. Mikor elhaladok az egyik ablak mellett, észreveszem, hogy egy fiú áll ott. Megnézem közelebbről, és észreveszem:rajzol. A kinti tájat rajzolja le éppen, olyan szépen, ahogy én még nem láttam embert. Természetesen én is szépen festek, szebben mint egy átlagember, de nem ennyire. Látszik tajta, hogy mindene a rajz. Odaállok mellé, és nézem, hogy hogyan dolgozik*

*Teljesen megfeledkezem az időről, a térről mindenről, csak a kezem dolgozik, ahogy húzza a vonalakat, én pedig ezeket a vonalakat követem a szemeimmel, de néha ki-ki nézek az ablakon. Nem veszem észre, hogy egy lány áll mellém és figyeli mit rajzolok, nem veszek észre semmit, egészen addig amíg be nem fejezem a képet, mert akkor leteszem és sikeresen meglátom az eléggé csinos lányt. Halvány meglepődés ül ki az arcomra, de végül fegyelmezve magam egy halvány mosolyt villantok felé.*
- Szia - *Köszönök neki és közben elteszem a rajzot. Utána elkezdem fürkészni az arcvonásait és máris tisztán látom, ahogy lerajzolom, de hát ott még végképp nem tartok. *
- Lyukasórád van vagy te is lógsz? - *Érdeklődöm.*

*Mikor befejezi a rajzot, rá pillantok. Nagyon tehetséges.*
- Szia.Lyukasórád van vagy te is lógsz?
- Háát, igazából még az órarendet se tudom.. De szerintem órám lenne valahol.
*Mondom neki, és eszembe jut egy órerend-szerűség, amit a megérkezésemkor nyomtak a kezembe. Én meg csak eltettem a táskámba. Ha jól tudom, akkor most matekom lenne.. De nem biztos. Valahogy most semmi se biztos*
- Valójában azt se tudom, hogy most hányadik emeleten vagyok.

Háát, igazából még az órarendet se tudom.. De szerintem órám lenne valahol. - *Talán egy új lány? Lehet hiszen még nem igen láttam még látásból sem, pedig biztos, hogy ha láttam volna megakadt volna rajta a szemem.*
- Valójában azt se tudom, hogy most hányadik emeleten vagyok. - *Elfojtok egy mosolyt, nem lenne nagyon illedelmes ha elkezdenék itt nevetni, vagy megmosolyogni szegényt.*
- Most a harmadik emeleten vagyunk. Itt van a matek terem is, de szerintem már nem érdemes bemenned. Már majdnem húsz perc letelt az órából. - *Mondjuk én akkor sem mennék be matekra, ha az életem múlna rajta, szóval én nem vagyok jó tanácsadó. Megint csak az arcát kezdem fürkészni, a szép vonalakat, a lélektükröket, a cseresznyeszín ajkait. Tényleg nem rossz látvány, az már biztos. *

- Most a harmadik emeleten vagyunk. Itt van a matek terem is, de szerintem már nem érdemes bemenned. Már majdnem húsz perc letelt az órából.
- Nem igazán állt szándékomban akár egy matekórán is megjelenni.. Tulajdonképpen nem ez a kedvenc órám, és nem is igazán értem.
*Nekem a matematika néhány témaköre túlságosan is bonyolult. Nem a feladatokkal van gondom, hanem a tanárral. Mondjuk itt lehet hogy jobban megérteném az anyagot, majd talán a következő órára bemegyek. Észreveszem, hogy a fiú engem méreget, ezért én is végignézek rajta. Nem mondom, nagyon helyes*
- Katja Cokker vagyok
*Mondom neki kezet nyújtva, elvégre még be se mutatkoztunk egymásnak. Kedvesen rámosolygok, és sszemeimet belefúrom lélektükreibe, hogy kitaláljam, mit érez*

Nem igazán állt szándékomban akár egy matekórán is megjelenni.. Tulajdonképpen nem ez a kedvenc órám, és nem is igazán értem. - *Mondja mire elmosolyodom.*
- Üdv a klubban. Én sem jelenek meg egyiken sem max. a vizsgákon. De amúgy messzire elkerülöm az órákat. - *Mondom egy szemtelen mosollyal. Látom, hogy ő is végignéz rajtam, amit persze nem bánok.*
- Katja Cokker vagyok - *Mutatkozik be és nyújtja felém a kezét kedvesen rám mosolyogva, amit tényleg igazán meg szeretnék örökíteni. *
- Nathaniel Blackstoone, de csak szólíts Nathannak. - *A kezembe fogom a kezét, de ahelyett, hogy megráznám egy lágy csókot lehellek a kézfejére és kis idő után elengedem a kezét.*
- Örülök, hogy megismerhettelek.

*Mikor egy kis csókot lehel kézfejemre, egy kicsit elpirulok. De csak annyira, arcom bézs színe gey kicsi rózsaszínebb lesz a kelleténél*
- Örülök, hogy megismerhettelek.
- Én is
*Mondom neki lágyan*
- Te ha jól sejtem művészeti szakra jársz..

*Ez a kis szín határozottan nagyon jól áll neki. Ezt is meg kéne örökítenem...*
- Te ha jól sejtem művészeti szakra jársz..
- Jól sejted... és most hogy erre rátértél... lerajzolhatlak? - *Már veszem is elő újra a cuccaimat, persze azért figyelek az esetleges válaszára, de reménykedem a pozitív válaszban. *
- És te? Melyik szakra jársz? - *Kérdezem mosolyogva, de közben beizzítva ott van a kezemben a ceruza és közben reménykedő arccal nézek rá. Na jó nem kéne túlzásba vinnem.*
- Ha jól gondolom új vagy itt, ha eltévedtél. - *Teszek egy megállapítást, csak hogy ellensúlyozzam a hirtelen letámadást a "lerajzolhatlak?" kérdés miatt.*

- Jól sejted... és most hogy erre rátértél... lerajzolhatlak?
*Ez a kérdés hirtelen ért*
- Persze.
- És te? Melyik szakra jársz?
- Zene. Nekem a zene a mindenem, ezért választottam ezt a szakot.
- Ha jól gondolom új vagy itt, ha eltévedtél.
- Igen, új vagyok. De gondolom megtanulok itt is mászkálni ide-oda. A régi gimim sokkal nagyobb ennél.. Meg, hát..szóval sokkal több dolog van ott, mint itt
*Mondom nei, majd tanácstalanul nézek rá*
- Hogy álljak be?

Persze. - *Adja meg a várva várt választ, mire még nagyobb lesz a mosolyom. Közben érdeklődve hallgatom végig a válaszait.*
- Igen, új vagyok. De gondolom megtanulok itt is mászkálni ide-oda. A régi gimim sokkal nagyobb ennél.. Meg, hát..szóval sokkal több dolog van ott, mint itt
- Nem csoda... ez egy kicsit régimódi és... furcsa iskola. - *Tanácstalanul néz rám.*
- Hogy álljak be? - *Kérdezi.*
- Tökéletes vagy így is úgy is. Úgy állj be ahogy neked a legkényelmesebb. - *Tanácsolom és mikor ezt megteszi már el is kezdem rajzolni. Lélektükreim közte és a papír között cikáznak, a kezeim villámgyorsan dolgoznak, hiszen mégis csak a portré készítés a specialitásom és beképzeltség nélkül tényleg ebben vagyok a legjobb. Milyen szerencse hogy van tehetség a világon. Hiszen mindenki tehetséges valamiben. Katja a zenében és ebben biztos vagyok. De ebbe az iskolába csak a tehetséges emberek járnak, ebben sem hasonlít más iskolákra... meg persze a furcsa történések is megkülönböztetik más iskolától.*
- Remélem jól fogod magad itt érezni. Hidd el nem olyan rossz, mint aminek elsőre tűnik. - *Mondom rajzolás közben de még gondolatban hozzá teszem: "Nekem tökéletes menedék."*

- Remélem jól fogod magad itt érezni. Hidd el nem olyan rossz, mint aminek elsőre tűnik.
- Hát remélem.. Pont akkor rúgtak ki az előző sulimból, amikor az életem épp tökéletes volt.
*Mondom, és egy kicsit elkomorul az arcom, és oldalra nézek. Biztos nem ezt a beállást várta, de a rámtörő emlékhullám oly sok szép emlék, és ezektől a szép emlékektől fosztottak meg engem pár napja.*
- Engem már sokszor festettek le, de az nagyon sok idő. Több órát várni, és állni ugyan olyan pózban, és ha épp nevetek, akkor egész végig mosolyognom kell. Az egész ház jóformán az én képeimből áll. Amikor megszülettem, amikor óvodába mentem, vagy iskolába, a karácsonyi ajándékbontásaim, a szülinapi rendezvényeim.. Ezek mind meg vannak örökítve. De egyik sem rajz, hanem festmény.
*Sajnos. Minden aprólékos munka:először megrajzolni a körvonalakat, azután árnyalatokat létrehozni, majd kifesteni mindent*

Hát remélem.. Pont akkor rúgtak ki az előző sulimból, amikor az életem épp tökéletes volt - *Mondja és elkomorodik, de még így is gyönyörű az arca, így is tökéletesen le lehet rajzolni. Mivel még csak a körvonalakat rajzoltam így semmi nagyobb változtatást nem kell csinálnom és nekikezdhetek ennek.*
- Engem már sokszor festettek le, de az nagyon sok idő. Több órát várni, és állni ugyan olyan pózban, és ha épp nevetek, akkor egész végig mosolyognom kell. Az egész ház jóformán az én képeimből áll. Amikor megszülettem, amikor óvodába mentem, vagy iskolába, a karácsonyi ajándékbontásaim, a szülinapi rendezvényeim.. Ezek mind meg vannak örökítve. De egyik sem rajz, hanem festmény. - *érdeklődve hallgatom, de egy percre sem áll meg a kezem.*
- Én most csak vázlatot csinálok. Nem fog sokáig tartani, de utána ki tudom dolgozni és majd ha ráérsz természetesen meg is mutatom. Ezért jó az, hogy emlékezetből is letudnék rajzolni bárkit, de így mégis csak kicsit valóságosabb az összkép... de az arcodra már most örökre emlékezni fogok. - *És nem túlzok. Sok lányt lerajzoltam már, sok arc megmaradt a fejemben, de abban tényleg biztos vagyok, hogy ilyen szépet még nem láttam és nem rajzoltam. Biztosan nem fogom elfelejteni. Mivel rajzoláskor kicsit elvesztem az időérzékemet, nem tudom pontosan mikor végzek. De kb. olyan fél óra. Addig meg rengeteget tudok vele beszélgetni, amit nem bánok.*
- Ha nem szeretnéd meg az iskolát akkor is szerezhetsz itt barátokat... Például egyet már szereztél. - *Villantok rá egy mosolyt.*

- Ha nem szeretnéd meg az iskolát akkor is szerezhetsz itt barátokat... Például egyet már szereztél
- Nem hinném, hogy szerzek több barátot, ha csak úgy oda megyek hozzájuk:Szia! Nem akarsz lerajzolni?
*Mondom neki, mire rám mosolyog.*
- Te eredetileg is ebben a suliban kezdtél, vagy máshonnan jöttél ide?

Te eredetileg is ebben a suliban kezdtél, vagy máshonnan jöttél ide? - *Kérdezi.*
- Máshonnan jöttem ide. - *Adom meg a választ, de nem térek ki bővebben rá.*
- És milyen volt az előző sulid? - *Érdeklődöm, de remélem nem fog még jobban elkomorodni, mert különben szebb ha mosolyog. Rá igaz az, hogy az embert megszépíti a mosoly. *
- Gondolom eléggé hiányzik. - *Most épp a szemeit kezdem el rajzolni, amik valami fenomenálisak... bár igaz, mindene az. *

- És milyen volt az előző sulid?Gondolom eléggé hiányzik.
*Most mit mondjak? Hogy egészen csodálatos?*
- Sok szakkör van, és sportcsapatok. A fiúk focizhatnak, kosárlabdázhatnak, ameikai focizhatnak, baseballozhatnak, és a lányok akár a pom-pom csapatba is bekerülhetnek. Ott én voltam a csapatkapitánya. Én voltam az iskola legmenőbb csaja, mindenki mellém akart ülni ebédkor, most meg.. Egy közönséges lány vagyok, akire nem figyel fel senki. Én nagyon szeretek, sőt, imádok a középpontban lenni. De itt senki sincs a középpontban, vagy legalább is én nem. Ezt az érzést még szoknom kell.
*Igen, én csak a sportnak élek, és a hangomnak. Nekem ez a mindenem*

Sok szakkör van, és sportcsapatok. A fiúk focizhatnak, kosárlabdázhatnak, ameikai focizhatnak, baseballozhatnak, és a lányok akár a pom-pom csapatba is bekerülhetnek. Ott én voltam a csapatkapitánya. Én voltam az iskola legmenőbb csaja, mindenki mellém akart ülni ebédkor, most meg.. Egy közönséges lány vagyok, akire nem figyel fel senki. Én nagyon szeretek, sőt, imádok a középpontban lenni. De itt senki sincs a középpontban, vagy legalább is én nem. Ezt az érzést még szoknom kell.
- Biztos jó iskola lehet. Tehát szereted a sportokat... a bátyámmal jól kijönnél szintúgy a feleségével. Mind a ketten imádják a sportokat. - *kellett nekem ennyit fecsegni... egy apró fintor jelenik meg az arcomon, de hamar el is tűnik és visszatér rá a mosoly. Az a fintor csak a bátyámnak szólt. A kezem még mindig nem állt meg és lassan végzek is a művel, amit természetesen, majd fogok még finomítani, részletezni, árnyékolni.*
- Kész is van, mármint a vázlat. Innentől már nem muszáj egy helyben lenned. - *Mondom mosolyogva.*

*Háát, akkor biztos jól kijönnék a bátyával meg a feleségével. Egy apró kis fintor jelenik meg az arcán, mikor befejezi mondatát. Ez urán egy perccel közli, hogy a vázlat készen van, ezért már nyugodtan mozoghatok*
- Miért fintorogtál? A bátyád miatt?
*Ezt tudnom kell , mert már egy ember elutasította egy kérdésemre a választ. A szobatársam. Nem értem miért, de ha titkolni valója van, akkor nem kellene azt a témát említenie, amibe tartozik.*
- Oda mehetek hozzád, vagy még maradjak itt előtted?

Miért fintorogtál? A bátyád miatt? - *Kérdezi.*
- Mondhatni igen. De már nem tud dirigálni nekem. - *Mondom egy erőltetett mosollyal.*
- Oda mehetek hozzád, vagy még maradjak itt előtted?
- Gyere csak ide nyugodtan. - *Ezt már őszinte mosollyal mondom, de közben megint tovább ügyködök a rajzon, hogy tökéletessé tegyem. Igaz tényleg hülyeség volt az egészet felhozni a bátyámmal, de attól függetlenül, hogy elvileg utálom igenis hiányzik, bár ezt a világért sem vallanám be senkinek, de főleg magamnak nem.*

*Nekem sajnos nem volt se bátyám, se nővérem, aki dirigáljon. Sajnos. Jó lett volna, ha nem unatkozok annyit. Odasétálok Nathaniel mellé, és nézem hogy hogyan dolgozik.*
- Szépen rajzolsz. Én biztos nem tudnám ilyen szépen lerajzolni.. magamat. Vagy bárki mást. Nem is igazán tudok árnyalni.
*Ennyit mondok, de még folytatnám, mikor észbe kapok*
- Eddig csak én meséltem magamról jóformán. Most mondj valamit te
*Persze, a lényeget nm mondtam el magamról. Hogy a szüleim a városunk legtehetősebb emberei, csak nekem építetett egy edzőtermet, nekem a ruháim/cipőim méretre készülnek, a mozifilmek 1 hónappal a megjelenésük előtt érkeznek meg hozzánk..*

Szépen rajzolsz. Én biztos nem tudnám ilyen szépen lerajzolni.. magamat. Vagy bárki mást. Nem is igazán tudok árnyalni. - *Hálásan rámosolygok.*
- Eddig csak én meséltem magamról jóformán. Most mondj valamit te
- Nem igazán van mit. Élem a saját kis életemet. Ugye azt láthatod mindenem a rajz... - *Csak gondolatban teszem hozzá, hogy "és a szép lányok". *
- Szeretek még olvasni, de a tanórákra bejárni nem igazán szeretek... - *Mondom mosolyogva.*

- Hát, akkor nem igazán van tanóra, amin megismered jobban a tanárokat..
*Mondom neki. Ha jobban átgondolom, akkor fele órát a régi sulimban átaludtam, mert nem szólt rám a tanár soha*
- Mióta kezdtél el komolyan foglalkozni a rajzzol? Tudom, jó kérdéseket tudok feltenni
*Azért még hozzátenném: helyes pasikról szeretnék minél többet megtudni. De azért van bennem annyi jómodor, hogy ne mondjam*
- Ha van időd, lerajzolhatnál majd még egyszer, hogy a házunk falain ne csak festmények legyenek

Mióta kezdtél el komolyan foglalkozni a rajzzol? Tudom, jó kérdéseket tudok feltenni
- Huh, ez most tényleg jó kérdés... - *Elgondolkozom.*
- Hmm... azt hiszem már egész kicsi koromban. Már kétévesen is maszatoltam a falra valami rajz félét, ami még csak valami megnevezhetetlen dolog volt.... De szerintem már akkor tudtam hogy ez lesz az én kedvenc elfoglaltságom... külön tanárhoz sosem jártam mindig magam próbálgattam rajzolni és hát meg is lett az eredménye. - *Mondom még mindig mosolyogva, mert valahogy mellette ez jön ki.*
- Ha van időd, lerajzolhatnál majd még egyszer, hogy a házunk falain ne csak festmények legyenek
- Persze szívesen, én bármikor ráérek látod... - *Mondom vigyorogva.*
- Attól függ te mikor érsz rá hosszabb ideig pózolni nekem.

- Hmm... azt hiszem már egész kicsi koromban. Már kétévesen is maszatoltam a falra valami rajz félét, ami még csak valami megnevezhetetlen dolog volt.... De szerintem már akkor tudtam hogy ez lesz az én kedvenc elfoglaltságom... külön tanárhoz sosem jártam mindig magam próbálgattam rajzolni és hát meg is lett az eredménye.
*Mikor ott tart, hogy maszatolt a falra, kuncognom kell, majd válaszol következő kérdésemre*
- Attól függ te mikor érsz rá hosszabb ideig pózolni nekem.
- Én? Bármikor. Most úgy se fogok edzésekre járni, se edzőterembe, szóval.. Sokkal többet unatkozok majd, mint kellene. De mondtam már neked, szerintem kész romhalmaz az életem