Blair Alexandra Moira Miscreant

Név: - Blair Alexandra Moira Miscreant
Becenév: – Blair, Alex, Lexi, Moira, Kölyök, Pókmajom
Születési idő / hely: – 1989. Szeptember. 9. Clacton-on-Sea (Essex)
Nem: - Nő
Kor: - 17
Szexuális beállítottság: – Heteroszexuális
Család:- Apja.: - Joseph Ryan Miscreant.: Ügyvéd
- Anyja.: - Cissy Jaqueline ( MacLeod ) Miscreant
- Testvér(ek).: - Isabella Paige Miscreant.: 10 éves

Vagyon: - 4
Szak: – Humán szak

Előtörténet: * 1989. Szeptember. 8. Egy magas szőke hajú zöld szemű nő éppen lefekvéshez készülődött. Férje még nem volt otthon, pedig már elmúlt 11 óra is, de a nő nem aggódott, hiszen a férje 3 órával azelőtt hívta fel, hogy már a repülőn ül és siet hozzá haza, ahogy csak tud, főleg mivel az asszony ekkor már 9 hónapos terhes volt és nem igazán akadt otthon senki, aki tudott volna neki segíteni. Igaz voltak szolgálóik, de ez mégsem pótolhatta a nő számára a férje jelenlétét és babusgatását. Befeküdt az ágyba, de nem tudott elaludni. Nagyon görcsölt a hasa, de azt hitte csak, azért mert nem igen evett semmit egész nap. Ekkor még nem tudta, hogy hatalmasat téved. Pontban éjfélkor feltárult a hálószoba ajtaja és belépett egy magas barna hajú barna szemű férfi. Nagyon halkan lépkedett és pakolt le, mert nem akarta felébreszteni szerelmét. A nő az ajtó felé fordult és nagyon halkan szólalt meg*
- Nem alszom kedvesem - *mondta mire a férfi elmosolyodott és leült felesége mellé. Lágy csókot lehelt annak ajkaira és megsimogatta az arcát*
- Annyira hiányoztál Cissy - *suttogta a férfi miközben felkapcsolta a villanyt és csillogó szemekkel figyelte várandós feleségét *
- Hogy vagytok? - *kérdezte és a nő éppen ebben a pillanatban rándult nagyon össze. Arcára kiült a fájdalom mire a férje ijedten ugrott mellé*
- Joseph..itt az idő - *nyögte a nő miközben a férfi kapkodva bedobált pár ruhadarabot egy bőröndbe és felverte a szolgálókat, hogy segítsenek levinni a feleségét a kocsijához. Óvatosan lefektette őt a hátsó ülésre és beült, mellé miközben kiadta a sofőrjüknek, hogy padlógázzal hajtson a kórházba. A férfi egész végig próbálta nyugtatgatni feleségét, hogy nem lesz semmi baj és még egy picit, tartson ki. Hamarosan meg is érkeztek a kórházba és már tolták is az asszonyt a szülőszobába. Joseph inkább kint maradt a folyosón és az apukák szokásos ideges sétálását produkálta. Rettegett, hogy valami baj lesz és magát okolta, amiért 2 hétre magára hagyta szerelmét ilyen állapotban. Órák teltek el miközben a férfi egyre idegesebb lett. Akárhányszor meglátott egy nővért a folyosón folyton hozzá szaladt, hogy információt szerezzen, de sosem kapott. Mikor már nem tudott sétálni kimerülten rogyott egy kórházi székre és kezébe temette az arcát. Joseph Ryan Miscreantet sosem lehetett vallásos embernek mondani, most azonban mégis elmondott egy néma imát felesége és születendő gyermeke életéért. Ahogy befejezte az imát abban a pillanatban babasírás, rázta meg a szülészet folyosóját. Joseph felpattant és az ajtóhoz szaladt. Nem tudta magát tovább türtőztetni, így szó szerint beesett az ajtón. *
- Jól vagyok, jól vagyok - *mondta miközben felpattant és felesége ágyához szaladt*
- Uram meg kell kérnem, hogy menjen még ki egy kicsit. A feleségét hamarosan átszállítjuk egy kórterembe, ahol már látogathatja - * mondta egy magasabb kissé telt nővér és meg sem várta a férfi válaszát kitessékelte a szülőszobából. Joseph duzzogva ült vissza a padra és várt. 20 perccel később ugyan ez a nővér szólt neki, hogy bemehet a feleségéhez. Nem kellett neki kétszer mondani a férfi már pattant is és szaladt a feleségéhez. A nő kicsit még kómásan feküdt az ágyban *
- Szia kedvesem - *ült le az ágya mellé Joseph és simogatni kezdte a nő arcát miközben szerelmesen megcsókolta. Percekkel később váltak csak szét és a nő kíváncsian nézett férjére*
- Kisfiú lett vagy kislány? - *kérdezte mire a férfi, megrázta a fejét*
- Még én sem tudom. Nem kérdeztem rá, hiszen megállapodtunk - *jelentette ki mire a nő mosolyogva elfészkelte magát férje karjaiban. Ebben a pillanatban hoztak be egy kék kis csomagot. A nővér a nő kezébe helyezte a csomagocskát, ami ebben a pillanatban sírni kezdett. A nő izgatottan bugyolálta ki a síró babát és eleredtek a könnyei a meghatódástól, ahogy alaposan meg tudta nézni közös gyermeküket *
- Kislány - *mondta miközben ölelgetni, és szeretgetni kezdte a babát*
- Olyan, mint te szerelmem. Teljesen rád ütött - *mondta mosolyogva férjének miközben mind, a ketten szemügyre vették a kis csöppséget. *
- Mi legyen a neve? - *kérdezte a férfi miközben a nő elgondolkozott. Sokat agyalt már ezen a témán *
- Nekem leginkább a Blair, az Alexandra éa a Moira nevek tetszenek a legjobban. - *mondta mire a férfi elmosolyodott*
- Hát akkor legyen így. Blair Alexandra Moira Miscreant. Hmm nekem nagyon tetszik. Hát neked kedvesem? - *kérdezte mosolyogva mire a nő bólintott.*

16 évvel később…

Sziasztok a nevem Blair Alexandra Moira Miscreant, de szólítsatok csak, ahogy akartok, gyakorlatilag mindenre hallgatok. 1989. Szeptember. 9. - én születtem Clacton-on-Sea - ban ami Essexben található. A szüleim Cissy Jaqueline Miscreant és Joseph Ryan Miscreant. A papa ügyvéd a családja cégénél, és mondanom sem kell, hogy emiatt elég tehetősek vagyunk. Megjegyzem a pénz engem sosem érdekelt, mert az én felfogásom az, hogy csak az az én pénzem, amit magam keresek meg, a többivel nem én rendelkezem. Na de ezt hagyjuk is. A gyermekkorom nem volt átlagosnak mondható. Hogy miért? Elmesélem. 4 éves koromra mindenki számára világossá vált a családomban, hogy eléggé kétbalkezes ügyetlen kislány vagyok, aki vonzza magához a bajt, mint afféle mágnes. Mindig történt velem valami apró baleset vagy ilyesmi, amivel a frászt hoztam a szüleimre, pedig nem akartam. 5 éves koromtól a szüleim úgy döntöttek, hogy elkezdhetek valami hangszeren tanulni, így apa elvitt egy zeneiskolába, ahol megmutatták nekem az összes hangszert, ami csak létezik a világon, és azt mondta, választhatok, min akarok tanulni. Tudtam, hogy a papa és a mama azt szeretnék, ha zongorán tanulnék vagy hegedűn, de engem valahogy egyik sem vonzott. Kíváncsian sétáltam végig a sok hangszer között, míg végül rátaláltam a megfelelőre. Csillogó szemekkel vittem egy gyönyörű szép gitárt a papához és kijelentettem, hogy ezen akarok tanulni. Apámnak nem volt más választása belement és megkaptam életem első gitárját
, ami egyszerűen gyönyörű volt. A szüleim úgy gondolták, hogy amíg azon gyakorolok napi 7-8 órát, addig legalább nem eshet semmi bajom. Igazuk is volt, mert a gitár miatt egész nap a szobámban voltam és gyakoroltam, a szabad időmben, pedig olvastam. 7 éves koromra picit megváltoztam, mert a gitározás mellett elkezdtem érdeklődni a világ iránt. Mindent fel akartam fedezni, rettentő kíváncsi kislány lettem, amit mostanra sem nőttem ki. Ebben az időben még a sulikezdés előtt sokat kószáltam el otthonról. Sétálgattam a közeli erdőben, sokat másztam fára, és felfedezősdit játszottam. A kalandjaimnak az iskola vetett véget mivel a szüleim elküldtek egy jó hírű bentlakásos iskolába, mert szerintük ott mindent megtanulhattam, amire csak az életben szükségem lehet. Először nagyon le voltam törve, de megengedték, hogy vigyem magammal a gitáromat és azt is, mondták, hogy a hétvégékre és szünetekre hazahoznak. Szinte minden nap beszéltünk telefonon és e-mailben és szünetekben alig vártam, hogy hazamehessek. Épp a nyári szünetem kezdetekor jelentette be a mama, hogy ismét állapotos, aminek a papával együtt nagyon örültünk. Napig le sem lehetett engem lőni, mert folyton kérdezgettem, hogy mikor születik már meg a tesóm és nem akartam elfogadni, hogy 9 hónapot kell rá várnom. A szünet végeztével vissza kellett mennem az iskolába, de megígértetem a papáékkal, hogy ha megszületik a húgom, akkor azonnal elvisznek hozzá. Szorgalmasan tanultam, hogy a mamáék büszkék legyenek rám és, hogy mindent megtaníthassak majd a huginak, amit csak tudok. Mikor megszületett a papa bevitt hozzá a korházba és megengedték nekem a mamával, hogy én adjak nevet a kicsinek. Először mondjuk tartottak tőle, hogy biztos valami regényhősöm nevét akarom neki adni, de amikor meghallották a választásomat meghatódva, ölelgettek. Hogy miért? Azért mert az én édes kishúgomnak a két nagymamám nevét adtam, így lett Isabella Paige Miscreant. Bells teljesen anyára ütött, neki is szőke haja lett és zöld szemei. Nagyon büszke voltam rá, és amikor csak tehettem, dédelgettem, énekeltem neki és meséltem sokat. Ahogy egyre nagyobb lett mindig engem kérdezgetett mindenről én, pedig örömmel világosítottam őt fel, hiszen én voltam az okos nővére, akire Bells felnézett és ez a szerep nagyon tetszett nekem. 15 éves koromban kitűnő bizonyítvánnyal a hátam mögött hagytam ott az Általános iskolát és egész nyáron agyaltunk a papával, hogy hova is írasson majd be továbbiakban. Olvastam egy nagyon jó hírű iskoláról, ami nincs is tőlünk olyan messzire, pusztán 6 óra autóval, így apáék, ha akartak könnyen meg tudtak látogatni. Sok pletyka is terjengett arról az iskoláról, de mi nem hittük el, hiszen azt gondoltuk, hogy csak a babonás népségek terjesztik ezeket unalmas óráikban. Felvételiztem is a humán szakra, amin apám nagyon meg is döbbent, hiszen az egész család azt hitte, hogy majd azonnal a zenei szakot jelölöm be. Először én is azt akartam, de a történelem és az irodalom sokkal inkább vonzottak így a papíron a humán szakot jelöltem be végül, ahova fel is vettek. Így kerültem én a Trinity Collegeba. Nagyon izgatott voltam az első napon és alig vártam, hogy az egyik este felfedezhessem az iskolát teljesen magamnak. Összeismerkedtem egy nagyon kedves lánnyal, akit Josephine Faithnek hívnak és a szobatársam lett. El is határoztuk, hogy együtt vágunk majd neki a felfedezésnek. Ekkor még nem tudtuk, hogy mire is vállalkoztunk. 11 órakor kisurrantunk a szobánkból és nesztelen léptekkel haladtunk a folyosókon. Éjféltájban járt az idő mikor furcsa zajokra lettünk figyelmesek. A 6. emeletről jöttek a hangok, amiről tudtuk, hogy lezárt emelet. Akkor mégis hogyan?? A kíváncsiság felülkerekedett a félelmünkön és felsurrantunk a legfelső emeletre. Kihalt volt, poros és áradt a folyosón az állott szag, ami annak volt köszönhető, hogy évek óta nem járhatott ott senki takarítási célzattal. Egyre beljebb merészkedtünk mire a furcsa hangok, felerősödtek. Egy ajtó becsapódott a hátunk mögött mire ijedten összenéztünk majd hátra fordultunk, de nem volt ott senki. Úgy döntöttünk aznapra ennyi elég volt így visszaszaladtunk a szobánkba, de jó ideig nem tudtunk még aludni. Elhatároztuk, hogy kerüljön bármennyi időbe is Josephine és én a végére, járunk a titoknak…


Szem szín: – Csokoládé barna
Haj szín: – Gesztenye barna
Kinézet: - Blair egy 170 cm magas, karcsú lány. Bőre színe fehérebb, mint az átlag embereké, de nem nagyon feltűnő a különbség azért. Hosszú gesztenyebarna haja van, ami illik csokoládé barna színű szemeihez. Blair nem szereti agyon festeni magát így megmarad a halványabb színeknél. Öltözködésében leginkább a sportosabb ruhadarabok jellemzik, de néha napján elegánsabb ruhákban is látni. Van egy gyűrűje, ami állandóan rajta van, az a kabalája.

Tehetség: – 12 éve gitározik és nagyon jó történeteket ír.
Jellem: - Blair egy kedves, megértő, komoly, gondoskodó lány, akinek van humorérzéke, habár rendkívül makacs és eléggé ügyetlen. Rettentő kíváncsi típus, aki addig nem nyugszik, míg ki nem deríti, amit akar. Önfeláldozó és azokért, akiket szeret bármikor, bárki ellen kiáll. Az átlag emberektől eltérő, furcsa gondolkodás módja van. Nem tud hazudni, és színésznőnek is nagyon rossz, éppen ezért ha kellemetlen helyzetbe kerül, inkább hagyja, hogy a másik beszéljen helyette. Imád olvasni és gitározni, na meg persze nyomozgatni és felfedezni. Mint afféle mágnes vonzza magához a bajt és a baleseteket. Ha zavarban van, csavargatja a haját és dadog.
Titok: - Nem volt még szerelmes, de szeretne az lenni.
- Nyomozás közben nem mindig vallja be Josephinenek, hogy fél, mert nem akarja, hogy barátnője gyávának tartsa.