Josephine Faith

Név: - Josephine Faith
Becenevév: - Jose, Josey.
Születési idő/hely: - 1990. február 14. Skócia/Aberdeen
Nem: - nő
Kor: - 16
Szexuális beállitottság: - Heteroszexuális
Család: Apja: Gerard Faith üzletember. Anyja: Maureen Faith (elhunyt). Testvérek: Rhea Faith (elhunyt).
Vagyon: - 4
Szak: - Zene

Előtörténet: Esik az eső. Skóciában ez nem annyira meglepő. A hideg cseppek elérik a földet, hogy benedvesítsék azt. Sokan nem örülnek az esőnek, mert valentin nap van. Mindenki elment már az utcáról, csak egy házaspár sétálgat rendíthetetlenül az esőben. A nő terhes, hatalmas, domborodó hasa láttatni engedi, hogy hamarosan születni fog egy új élet. Nevetős kék szemeiben soha nem volt még szomorúság és mindig mosolyog, mint ahogy most is a szeretett férfi mellett. A férfi is vidám, bár ő nem az az állandóan mosolygós fajta, mégis, most rendkívül boldognak érzi magát. Barátságos barna szemeivel csak a feleségét nézi szőke haja pedig teljesen elázott az égből hulló eső miatt. Egyszer csak a nő összerándul. Megindult a magzatvíz is. A férfi azonnal cselekszik felkapja a feleségét és amilyen gyorsan csak tud, az autóhoz rohan vele. Utána pedig elhajt a legközelebbi kórházba és Maureent már viszik is el. A férfi kivételesen nem kezd el járkálni, nyugodtan ül, meggyőződése van felőle, hogy nem lesz semmi baj és nem is fogja ezen idegesíteni magát.

"Tévedhetetlenül tudta, mi történik vele. Szálldosóan szerelmes. Amennyiben ez a gyűjtőneve az érzékeit tűzbe borító, testét-lelkét borzongató, képzeletét dúló-kápráztató, istenektől eredő, mesejó elvarázsoltságnak."

Gerard is ebben az elvarázsoltságban van. Egyszerűen nem tudja elhinni, hogy történhet bármi rossz és nem is történt. Hosszabb idő múlva gyereksírást lehetett hallani, és nem sokára már láthatta is a tulajdon kislányát a feleségével együtt. Nagyon örültek neki és boldogok voltak.

16 évvel később...

Eltelt tizenhat év. Így visszatekintve a kiskorom teljesen átlagos volt, csak apámat láttam ritkán, amikor valamilyen üzleti útra ment. De anyával nagyon jól el tudtunk beszélgetni, mindent el tudtam neki mondani. Kiskoromban és rendkívül érdeklődő voltam a zene felé ezért nem egy hangszeren elkezdtek tanítani ilyen volt a zongora és a gitár. Ráadásként és ennek rettentően örülök, gyönyörű énekhanggal áldott meg a sors nem egyszer énekeltem összejöveteleken már nagyon fiatalon. Különösen értelmes kislány voltam és ebben most nincs semmi felvágás, nyitott voltam a világ felé és naphosszat eltudtam nézni a kikötőbe be-, majd kitérő hajókat. Érdeklődőként nem egyszer kértem meg egyik-másik hajó kapitányát, hogy felkerülhessek a hajórára és gyakran meg is engedték. Imádom a vizet, így a maga esős Skóciát is. Külön tanárokhoz jártam, szorgalmasan tanultam és engedelmes kislánya voltam a szüleimnek. Egyik nap viszont a szüleim bejelentették, hogy újabb gyereket várnak és én örültem a hírnek, mert tudtam, hogy boldogok. Ahogy telt a kilenc hónap úgy érdeklődtem a kishúgom iránt egyre jobban. Amikor viszont apával ott ültünk a folyosón nem hallottunk sírást, hosszú-hosszú idő után sem... és amikor az orvos kijött, akkor közölte, hogy az édesanyám és a húgom is meghalt. Apám összeroppant. Eltűnt pár napra és én egyedül gubbasztottam otthon. Nem akartam felnőni, mégis kénytelen voltam ilyen rövid idő alatt. Apám pár nap múlva jött csak haza addig nekem kellett eltartanom magam, persze a szolgálók segítettek sok mindenben.

"Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek."

Amikor apám megjelent, nem ismertem fel... először. De a legrosszabb az egészben az volt, hogy engem nem ismert fel. Nem tudta hogy itt vagyok egyáltalán, észre se vett. Egy láthatatlan nőhöz... valószínűleg anyámhoz beszélt egyfolytába és a halva született húgomhoz. Rettenetes volt így együtt élni vele, főleg akkor, amikor már az alkoholba menekült és nem egyszer képes volt megverni. Azóta is viselem magamon a nyomait a hasamon ahol látszik egy hosszú behegedt vágás, amit persze senki sem láthat rajtam. A véraláfutások hamar eltűnnek, amiatt nem szoktam porblémázni. Ez volt a fordulópont az életemben. Falakat emeltem magam köré, amit senki sem léphetett át, egészen addig, amíg meg nem ismertem Blairt. És hogy ez, hogy is történt? Felvételiztem a Trinity College elnevezésű kollégiumba és fel is vettek a zenei szakra. Akkor ismertem meg, mikor szobatársak lettünk és persze azonnal a szívembe tudta magát lopni az ügyetlenségével és a kíváncsiságával. Együtt kezdtük el felfedezni az iskolát és a hatodik emeleten is átéltünk egy félelmetes élményt, azóta nyomozunk utána, hogy mi lehetett az. De még neki sem mondtam semmit a családomról. Egyszerűen képtelen lennék rá, pedig már két éve ismerem. Majd talán annak is eljön az ideje, hogy egyszer ezt is elmondjam neki... talán. De még annyira friss minden és annyira próbálom megoldani, de rá kellett jönnöm, hogy egyedül ez nem fog menni.

Szem szín: - kék
Haj szín: - szőke
Kinézet: - Magas és nagyon kecses alakja van. Hófehér bőrével és ártatlan kinézetével, mintha egy porcelánbaba lenne, sokan körülötte úgy érezhetik védelmezni akarják. Ruhái vegyesek, de gyakran inkább elegánsak.

Tehetség: - Jól énekel, tud zongorázni és gitározni.
Jellem: - Nem nyílik meg senkinek, legalábbis csak nagyon nehezen, falakkal veszi körül magát. Igazi sznobnak tűnhet de egyáltalán nem az, nem érdekli a pénz se semmiféle ilyen dolgok. Keveset beszél, de ha megnyílik valakinek ahhoz mindig őszinte, persze ha valamit nem akar elmondani, akkor nem is mondja el. Makacs természete van, ha valamit a fejébe vesz végig is csinálja.
Titok: - Hogy az apja őrült és veri.