Damon Raynolds

Tárgy: Damon Raynolds Csüt. Jan. 07, 2010 6:25 pm

Idézet :: Név: - Damon James Raynolds
Becenév: – Dam, Damon, J, Jamy, James
Születési idő/hely: – 1989. február 9. USA.: Washington.: Seattle
Nem: - Férfi
Kor: - 17
Szexuális beállítottság: - Heteroszexuális
Család: ~ Apa.: Edward Lionel Raynolds.: Irodalom szakos tanár ( elhunyt )
~ Anya.: Abigail Afton ( Scott ) Raynolds.: Festőművész ( elhunyt )
~ Testvérek.: Audrey Violet Raynolds.: 11 éves
Ashley Raynolds.: 14 éves ( elhunyt )
Drake Andrew Raynolds.: 20 éves
~ Háziállat.: Van egy Buck névre hallgató fekete kutyája.

Vagyon: - 3
Szak: - Művészet

Előtörténet: Egyetlen esemény képes megváltoztatni egy egész életet teljesen és azonnal. Az én történetem is erről szól. Hogyan lett a zeneimádó bulizós tinédzserből magának való művész? Ha érdekel kedves olvasóm, hát feltárom előtted életem történetét. Tarts velem egy utazáson, de semmi szépet nem ígérhetek. Nem kecsegtetlek hamis ígéretekkel, azzal kapcsolatban, hogy egyszer minden jóra fordul, mert nem lehet tudni, mit hoz a jövő, s talán soha nem lesz minden olyan jó, mint régen volt.

Történetem 1989. február 13. – án kezdődik egy esős pénteki napon. Ekkor jöttem a világra, bár néha úgy érzem, hogy nem kellett volna, hiszen minden baj forrása én vagyok. A szüleim nagyon örültek az érkezésemnek, bár ekkor már volt rajtam kívül még egy fiú a családban. Ő a bátyám Drake. A kórházból hazamenet egy takaros kis kertes házba vezetett az utunk. Itt élt a Raynolds család, s velük együtt az új jövevény, azaz én is. A bátyám a kezdetektől fogva úgy viselkedett velem mintha ő lenne a második apám. 3 évvel idősebb csak nálam mégis folyton azt hajtogatta, hogy mivel idősebb így mindent jobban tud és az a feladata, hogy apa után ellássa a családfői feladatokat. Kezdetben csak nevettem ezen, nem tudtam, hogy mennyire igaza lesz. Amikor 3 éves lettem édesanyám bejelentette, hogy ismét gyermeket hord a szíve alatt. A bátyámmal reménykedtünk benne, hogy ő is fiú lesz és majd mindenre megtanítjuk. Én igaz ekkor csak a xilofon használatára tudtam volna megtanítani és rajzolni, de ezt mindenképpen én akartam. Pár hónappal később lázas tervezgetésünket anyám azzal szakította meg, hogy elmondta kislányt vár és nem fiút. Mondanom sem kell, hogy a lelkesedésünk azonnal alább hagyott a téma iránt, így a bátyám folytatta a „ képzésemet „Ashley születése után a mi kis nyugodt életünk fenekestül felfordult, hiszen az egész nap arról szólt, hogy hallgattuk Ash sírását, apa és anya panaszkodásait és alig aludtunk valamit mivel hajnalban a drága kishúgom úgy döntött neki fel kell ébrednie, és hangos sírásba kell kezdenie. Ahogy teltek az évek szerencsére kinőtte ezt az egészet így visszatért minden a rendes kerékvágásba. Ashleyvel nem igazán foglalkoztunk, mert a bátyám, amikor csak tehette tanított engem olvasni, írni, biciklizni stb. Többnyire a kertben lógtunk és hagytuk, hogy anyáék játszanak a húgunkkal. Újabb 3 év után anya ismételten előállt nekünk azzal a hírrel, hogy babát vár. Megint csak reménykedni kezdtünk Drakkel, hogy lesz egy öcsikénk, de fájdalom ez most sem jött össze. Anyu ismételten kislányt várt. Rögtön tudtuk, hogy ez azt jelenti megint beköszönt a babasírós, nem alvós, panaszkodós korszak. Szerencsére erre már felkészültünk és addigra a szobáink hangszigeteltek lettek. Audrey születése után apa úgy döntött, hogy több figyelmet szentel nekem és a bátyámnak, anyjára meg ráhagyja a lányokat. Elkezdett odafigyelni a tanulmányi eredményeinkre és azt mondta, kezdjek el tanulni valami hangszeren. A bátyám a szaxofon mellett döntött, így én meg maradtam a gitározásnál, hiszen nem akartam őt majmolni bármennyire is érdekelt a szaxizás. A jegyeim kezdetben kitűnőek voltak, de ahogy nőttem és kamaszodtam egyre kevésbé érdekelt a tanulás, és egyre többet foglalkoztam a bulizással, csajozással és lógással. 15 éves koromban Drake elköltözött otthonról és bérelt magának egy lakást valahol a belvárosban. Hatalmas csapás volt ez a számomra, mert ott maradtam 2 idegesítő húgocskával egyedüli fiúként és ez az agyamra ment. 16 éves koromig bírtam így a dolgokat majd beköszöntött a lázadó korszakom csúcspontja. Hanyagoltam az iskolát, részegen járkáltam haza és arra sem emlékeztem, hogy előző este melyik lánnyal voltam. Nem is érdekelt, hiszen minden estére akadt más. Voltam olyan ostoba és kipróbáltam a drogot is. Apámék számára csak ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy valami nagy gond van velem. Eltiltottak minden barátomtól, szobafogságot kaptam, folyton ellenőrizgettek, átkutatták a cuccaimat és ők vittek iskolába. Mondanom sem kell, hogy ez nagyon ciki volt a számomra és folyamatosan a pokolba kívántam az egész családomat kivéve persze Draket aki, gyakran meglátogatott és próbált rajtam segíteni. Folyton azt hallgattam a szüleimtől, hogy mennyire szeretnek, és csak jót akarnak. Szeretni…milyen egyszerű papírra vetni ezt a szót, kimondani azonban számomra mégis olyan nehéz, hogy soha senkinek nem mondtam ezt. Soha. Ekkor még nem tudtam, hogy minden vétkemért, és bűnömért könyörtelenül meg fogok fizetni. Egy napon pontosan Audrey születésnapján a szüleim azt mondták, elmegyünk valami mozi filmet megnézni utána, pedig beülünk a húgom által választott étterembe és ott vacsizunk. Annyira mérges voltam rájuk, hogy megtagadtam, hogy velük menjek és bezárkóztam a szobámba. Hosszú ideig kérleltek és könyörögtek, de hasztalanul. Az én jég szívemen semmilyen szó nem jutott át és nem hatott meg. Végül nélkülem mentek el…Örökre. A moziból az étterem felé hajtottak, amikor egy részeg férfi beléjük hajtott az autójával és belelökte a kocsijukat egy szakadékba. A szüleim azonnal meghaltak, ahogy az idősebbik húgom Ashley is. Az egyetlen túlélő Audrey volt, de szegény elveszítette a látását is. Mikor ezt megtudtam összeroppantam, és mindenért magamat hibáztattam. Ha én nem vagyok olyan amilyen, akkor előbb elindulhattunk volna, másik filmre ültünk volna be és nem találkoztunk volna azzal a részeg autóssal. Magamba zuhantam és depresszióba estem. Drake miután tudomást szerzett erről az egészről magához vett engem és Audreyt. Gondot viselt rólunk habár neki is sok gondja akadt az életével. Hosszas töprengés után úgy döntött Angliába költözünk, mert ott kapott valami mérnöki állást. Én felhagytam a zenéléssel és a bulizással. Teljesen magamba fordultam és minden erőmmel azon voltam, hogy legalább Audrey életén jobbítsak. Hogy kárpótoljam mindenért és segíthessek neki. Gyakran kimentem vele sétálni a kertbe és ilyenkor megkért, hogy meséljem el milyen a kinti táj, mi történik az utcán stb. Egy idő után versben, kezdtem el neki mesélni, mert azt mondta, ezt szereti. Versekben fogalmaztam meg az érzéseimet és lefestettem mindent, amit magam előtt láttam. Reménykedtem benne, hogy Audrey egy napon visszanyeri a látását és akkor minden képet, megmutathatok neki. Hónapokkal később Drake azzal állított haza, hogy talált nekem egy bentlakásos iskolát, ahol kamatoztathatom a művészi képességeimet. Ráadásul azt is mondta, hogy titokzatos események történnek ebben az iskolában, így sopánkodás helyett inkább nyomozzak egy kicsit és meséljek el neki mindent. Nem akartam belemenni, de Audrey addig könyörgött, míg végül mégis belementem. Így kerültem én a Trinity Collegeba. Hát kedves olvasóm itt tart az életem jelenleg.

Szem szín: – mogyoró barna
Haj szín: – sötét barna
Kinézet: Damon egy magas fiú, akin látszik, hogy gyakran szokott erősíteni. Hosszabb barna haja és barna szemei vannak. Bőre színe fehér. Ritkán mosolyog, de ha mégis attól a lányok mindig olvadozni kezdenek, pedig ő ezt nem akarja. Általában fekete ingeket és farmereket hord illetve egy fekete bőrdzsekit. Van egy lánca, amin egy ezüst kereszt van. Húgától kapta ajándékba még az iskolába menetele előtt, ezt mindig magánál tartja.

Tehetség: Gitározáshoz van, bár már jó ideje nem játszott. Írásban és festészetben egyedülálló képességei vannak.
Jellem: Csendes, visszahúzódó fiú, aki oda van az olvasásért, versírásért és festészetért. Folyamatos lelkiismeret furdalással küzd a családja halála miatt, amiért magát hibáztatja. Bár ő ezt nem tudja magáról, de romantikus lélek. Nehéz a bizalmába férkőzni, de annak, akinek sikerül örökké számíthat rá és igaz barátot nyer magának. Bátorságban nem szenved hiányt, de az is igaz rá, hogy roppant makacs.
Titok: Az egész életét titkolja mások előtt