Juliette Delacour

Tárgy: Juliette Delacour Szomb. Jan. 09, 2010 1:23 pm

Idézet :: Név: - Juliette Valerie Delacour
Becenevév: – Juli, Julie, Juliette, Francica
Születési idő/hely: – 1989. Május 29. Doué-la-Fontaine (Pays de la Loire)
Nem: - Nő
Kor: - 17
Szexuális beállítottság: - Heteroszexuális
Család: * Apja.: Faber Delacour.: gyermekorvos.: 41 éves
* Anyja.: Yvette Marie ( La Rose ) Delacour.: balett táncosnő.: 36 éves
* Testvérek.: Blondelle Delacour ( ikertestvér ).: 17 éves
Vagyon: - 5
Szak: - Zene szak

Előtörténet: Beau jour. A nevem Juliette Valerie Delacour. Ez pedig az életem…

Cette vie mienne…

A francia Delacour - családban születtem 1989-ben egy, meleg Májusi estén. Pontosan éjfélt ütött az óra, amikor egy Doué-la-Fontaine – i kórházban felordított egy nő, s felsírt egy csecsemő. Az a nő az én mamám volt, és én voltam az a kis csöppség, aki ordítottam torkom szakadtából, így adva a világ tudtára, hogy megszülettem. De nem én voltam az egyetlen… Édesanyám Yvette Marie Delacour aznap este iker leányainak adott életet. Pár pillanattal az után, hogy a világra jöttem és a hideg levegő végig, simította csöppnyi testemet még egy csecsemő sírása, rázta meg a kórház folyosóit. Édesanyám kimerülten hanyatlott vissza az ágyára miközben két gondos nővér megmosdatott és megvizsgált minket a gyermekorvos. Ez az orvos nem volt más, mint a mi drága papánk Faber Delacour, aki ragaszkodott hozzá, hogy bent lehessen a születésünknél a mamával együtt a szülőszobán. A papa először szakmai ártalomból orvosi szemmel vizsgált meg minket, s miután teljes bizonyosságot szerzett afelől, hogy teljesen egészségesek vagyunk csak azután váltott át a büszke és meghatódott apába, aki a karjaiban tartott minket miközben próbálta elrejteni a büszkeség könnyeit. Miután anya egy kicsit kipihente magát átvett minket a papától. Könnyezve figyelt egy ideig miközben elhalmozott minket puszival. A mamánknak mi voltunk a boldogság, a fény az életében, akikre anyatigrisként vigyázott. Teljesen elkényeztetett, szeretgetett, óvott minket. Hosszasan tanakodtak azon, hogy milyen neveken is kereszteljenek el minket, míg végül megszületett a döntés. Én az édesanyámtól kaptam a nevemet, így lettem Juliette Valerie Delacour, amíg a húgom ( a kis mázlista ) a papától kapott nevet. Szerintem ő jobban járt, mint én, hiszen a Blondelle Delacour szerintem gyönyörű név. Na de nem kívánok senkit sem untatni a részletekkel, így ugorjunk pár évet…

Après 5 ans…

Csak öt év telt el világra jövetem napja óta, amikor megváltoztak a dolgok körülöttem. 5 év kellett hozzá, hogy előjöjjenek az első jelek, miszerint Blondelle és én csak külsőre vagyunk teljesen egyformák, a belsőnk azonban
tűz és víz, ég és föld, és még sorolhatnám a hasonlatokat, de inkább nem teszem. Ebben az időben a szüleink azt szerették volna, ha mind a ketten elkezdünk tanulni valami hangszeren, sportolunk, vagy tanulunk valamit. Blondelle persze azonnal úgy döntött, hogy zongorázni fog, így a papáék vettek is neki egy nagyon drága zongorát, amin a húgom nap, mint nap, órákat gyakorolt. Mondanom sem kell, hogy az első pár hónap maga volt a rémálom, ahogy klimpírozott, de ahogy a mondás is tartja a gyakorlat, teszi a mestert. Irigyeltem Blondellet, mert ő rögtön tudta, hogy mit akar ellentétben velem, aki legalább egy hetet gondolkozott a dolgon. Igazából lehet, hogy még mindig ezen gondolkoznék, ha egy szép napon nem mentem volna be anyu gyakorló szobájába. Tudtam, hogy anyu valami táncos, de igazából sosem tudtam, hogy pontosan milyen is. Hogy miből áll az a bizonyos tánc, miért mondja azt a papa, hogy a mama nagyon híres stb. Benyitottam a szobába és azonnal elállt a lélegzetem. Gyönyörű volt. A mama olyan kecsesen és gyönyörűen táncol, hogy ott helyben eldöntöttem én is meg akarok tanulni balettozni. Először azt gondoltam, hogy nekem ez nem fog menni, mert a mama tökéletesen csinálta, de aztán megígérte, hogy ad nekem egy lehetőséget, felmérjük milyen a mozgásom stb. és utána megbeszéljük, hogyan tovább. Mutatott nekem pár mozdulatot majd azt kérte, hogy mintha csak tükör lennék, utánozzam őt, amit én kissé félénken, de megtettem. Anya mosolyogva figyelt egy darabig majd azt mondta, hogy mindenem megvan ahhoz, hogy egy napon belőlem is olyan híres táncos váljon, mint belőle. Szerinte a mozgásom légies, a tartásom elegáns, és még csomó mindent mondott, amire már nem igazán emlékszem. A lényeg az, hogy ettől a naptól kezdve balettozni tanultam. 7 éves korunkban a szüleink beírattak minket egy nagyon jó hírű magániskolába, emellett pedig még külön tanárokat is fogadtak mellénk, hogy a létező összes dolgot kitűnően és hibátlanul elsajátíthassuk. Blondelle és én természetesen szerettük volna, hogy a szüleink büszkék legyenek ránk, így mindent elkövettünk, ami csak az erőnkből telt. Az évek során a különbség köztem és a húgom között egyre csak nőtt és nőtt, hiszen a húgom az informatika világának megszállottja lett én, pedig maradtam a zenénél és a táncnál. 8. után kitűnő bizonyítvánnyal hagytuk a hátunk mögött az általános iskolát és egész nyáron azzal voltunk elfoglalva, hogy egy számunkra megfelelő iskolát találjunk magunknak. Én az Interneten is keresgéltem nem úgy, mint Blondelle aki csak apáékra hagyatkozott. Kiderült, hogy kitűnő döntés volt a részemről mivel rátaláltam a Trinity Collegere. Mindenféle hír terjengett róla miszerint különös események történnek ott, ez, pedig még inkább feltüzelte a kíváncsiságomat. Egész nyáron érlelgettem magamban a döntést, hiszen nem akartam távol kerülni a családomtól és a barátaimtól, de ekkor megint csak hatalmas változás állt be az életemben. Hogy mi is történt? Kamaszkor… Sajnos a húgom rosszabbul vette, mint én. Azt mondta, idegesíti, hogy egyformák vagyunk. Hogy elege van abból, hogy folyton összetévesztenek minket, és mindent egyszerre csinálunk. Beszélgettem erről apával, és azt mondta, hogy ez valahol természetes dolog az ikreknél. Nekem azonban nagyon fájt. Nyár vége felé Blondelle külön szobába költözött. Egyforma hosszú hajunk volt, ő azonban levágatta rövidre, hogy minél inkább különbözzön tőlem. Kevesebbet beszélgettünk, végül, pedig odáig süllyedt a dolog, hogy döntő lépésre szántam el magam. Úgy döntöttem mégis csak elmegyek Angliába tanulni, így Blondelle is megkaphatja hőn áhított szabadságát és nekem is könnyebb lesz elmennem, nem lesz lelkifurdalásom. Mikor bejelentettem a döntésemet a szüleim nagyon elkeseredtek, de úgy tűnt Blondelle is. Tudom, hogy nem ezt akarta, de én meg abban voltam biztos, hogy ez a legjobb mind a kettőnk számára. A család végül beletörődött a dologba, én, pedig Angliába utaztam és beiratkoztam az iskolába. Zenei szakra vettek fel és folytattam a táncolást is. Gyakran leveleztem a szüleimmel és a húgommal, de volt valami, amit valahogy minden levelemből elfelejtettem említeni. Hogy mi is ez? Hogy a pletykák igazak és itt valóban furcsa dolgok történnek. Tudom, hogy ha a szüleim ezt megneszelik, azonnal hazahívnak, de én ezt nem akarom. Jól érzem itt magam, és bevallom, szeretnék a titok végére járni. Mindig is kíváncsi természet voltam és ez a titok minél ijesztőbb engem annál inkább érdekel.

Szem szín: – Csokoládé barna
Haj szín: – Gesztenye barna
Kinézet: - Juliette Valerie Delacour, az egyedülálló és páratlan…
Na jó ez nem igaz, mert a világon van belőle még egy, de mindegy…
170 cm magas, karcsú formás testalkatú lány. 52 kg, de ezt senki sem mondaná meg róla, mert törékeny porcelánbabának látszik. Bőre színe fehér, európai rasszba tartozik. Szeme színe csokoládébarna, ami folyamatosan csillog melegséget és ártatlanságot sugalmazva magából. Hosszú gesztenye barna haja van, amit kedve szerint hullámosan vagy egyenesen hord, esetleg felgumizza vagy kiengedve, hagyja. Gondolkozik azon, hogy levágatja, de nem akarja utánozni a húgát. Öltözködésileg a stílusa egyedinek mondható, hiszen mindig hangulatától függően válogatja össze aznapi viseletét. Alapjában véve nagyon nőies lány, de képes sportosan is felöltözni, ha éppen úgy tartja kedve. Nem szereti a túl feltűnő sminket, de a halványat sem, így mindig megtalálja az arany középutat. Nincs különösebb ismertetető jele, hacsak nem az, hogy járása nagyon kecses és légies.

Tehetség: Kitűnően zongorázik és balettozik. Utóbbit profi szinten űzi. Tanulásban szintén a tökéletesre törekszik, és a legtöbb tantárgyhoz van is tehetsége.
Jellem: – Juliette Delacour
A tökéletes, mindig csinos, kedves, aranyos stb. Általában ha az emberek róla beszélnek ezek az első megjegyzések amik az eszükbe jutnak. Juliette ezeken a tulajdonságokon kívül számtalan másikkal is rendelkezik. Hogy mik is ezek? Nos lássuk csak. Nagyon kíváncsi természet, aki addig kutat az általa fontos téma iránt, amíg meg nem tudja, amit akar. Ha a szükség úgy hozza, akkor tud nagyszájú is lenni. Mindig kiáll a saját és mások igaza mellett még akkor is, ha emiatt bajba kerül. Szeret ismerkedni és beszélgetni másokkal, de nem az a nyomulós típus. Inkább tapintatos és csak akkor megy bele személyesebb dolgokba, ha a másik is azt akarja. Imád táncolni és zongorázni, bár az első a nagy szerelme. Amikor csak teheti, félrevonul táncolni. Nagyon szeret olvasni is. Képes órákon át bármilyen helyzetben ellenni egy könyvvel, ha azt érdekesnek találja. Nem szereti a beképzelt embereket, sem azokat, akik a vagyon alapján ítélik meg az embereket, éppen ezért alaposan végig gondolja kivel is, keveredik valóban barátságba. Ritkán szomorú általában nagyon jó kedve van, sokat mosolyog és másokat is felvidít. Mindig lehet rá számítani. Ha ideges általában franciául szokott káromkodni
Titok: Nagyon szomorú, amiért ennyire eltávolodott a húgától.

» Juliette Delacour játékai
» Mirabella Brightmore és Juliette Delacour szobája